Weöres Sándor Országos Gyermekszínjántszó Találkozó és Fesztivál, Debrecen – élménybeszámoló

 

Idén június 7-8. közt került megrendezésre a 23. WSO, melyen Liliomfi növendékek csoportunk első alkalommal tudott részt venni, ugyanis a Bácsfeketehegyen megrendezett azonos nevű találkozón a zsűri őket, valamint a topolyai Mosolycsalók csoportot részesítette ebben a lehetőségben.

 

 

A csoportunk június 7-én lépett fel, így előző nap útrakeltünk. A több órás utazás és korán kelés ellenére is jókedvvel vonultunk be a debreceni Csokonai Nemzeti Színház új épületébe, amely a Csokonai fórum nevet viseli.

 

Csokonai Fórum épülete, forrás : debrecen.hu

Debrecennek nem ez az egyetlen színházhoz köthető épülete, ugyanis létezik még a Csokonai Nemzeti Színház épülete, mely már 1865. óta működik színházként, valamint a  Nagyerdei Szabadtéri színpad. A Fórum épületének két terme van,  A Latinovits (Latinovits Zoltán után) nagyterem, valamint a kisebb, mely Kóti Árpádról kapta nevét, melynek névadói életük során a debreceni színház színészei voltak.

 

Csokonai Fórum, Latinovits terem

Az ünnepélyes megnyitóra pénteken délután 15 órakor került sor, ahol bemutatták, hogy miről is szól az egész fesztivál, gratuláltak mindenkinek, akik elérték azt a szintet, hogy maguk is részt vehettek ezen a fesztiválon. Itt megtudhattuk azt is, hogy összesen kb. 280 csoport vett részt az előválogatókon, de csak a legjobb 26 csoport tudott részt venni idén az országos találkozón. A gyerekek figyelmét emellett még felhívták arra, hogy legyenek büszkék arra amit elértek, és élvezzék ki ezt az eseményt amely egy életreszóló emlék marad.

Megérkeztünk!  – A Csokonai fórum aulájában

A szűkös programunk miatt sajnos nem tudtuk megnézni az összes előadást (a programfüzetet itt megtekinthetik), de amelyeket láttuk, elmondhatjuk róluk, hogy fantasztikusak, és tényleg megérdemelték azt, hogy itt bemutassák munkájukat a nagyvilágnak. A színházi programok mellett lehetőségünk volt még Debrecen szűkebb központját is megtekinteni, fagyizni valamint vásárolgatni.

 

 

Estére a Gulyás Pál középiskolás Kollégiumban voltunk elszállásolva, mely egy kicsit távolabb esett a színháztól és az étteremtől, ahol megvendégeltek bennünket, de a kiadós étkezés után mindenkinek jól esett a séta a szállásig.

Következő nap, június 7-én ismét korán kezdtünk a napot. Volt, aki már hajnali ötkor ébredt az izgalom miatt, de hat óráig már mindannyian ébren vártuk a reggelit. Sietősen kiköltöztünk a kollégiumból, mert már kilenc órától színpadbejárásunk volt a Kóti teremben.

 

A lányok a Latinovits teremben

Ez egy nagyszerű lehetőség volt a gyerekek számára, mert egyrészt megismerték a színpadot amin majd fél 11-től játszanak, másrészt pedig azért, mert eddig nem igazán volt lehetőségük „profi” színház kulisszái mögött szabadon mászkálni. Az előadások maguk is rövidek voltak, és a fel- és levezető szövegek sem bizonyultak túl hosszúnak két előadás közt, így gyorsan, egymást segítve tudtunk csak időre elkészülni.

Forrás

Az előadás sikeres volt, ugyan a csoportvezető és én (a függöny mögül, a tehnikusok mellett) nem tudtuk teljes figyelemmel végigkövetni nézőként, de a nézőtérről elhangzó nevetés biztosította ezt az állítást. A műsorvezetőknek is tetszett, leginkább a díszletünk, melybe az előadás végén ők is belecsöppentek.

 

Forrás

A felmaradt néhány órában a díjátadóig előadásokat néztünk, ebédeltünk, és sétáltunk egy kicsit, amíg a csoportvezető a színházban maradt, hogy hallgassa a zsűri véleményét az előadásunkról.

Azt leszámítva, hogy a terem akusztikája miatt néhol túl halk volt a szöveg, a véleményük nagyon pozítív volt, összességben pedig azt mondták hogy egy nagyon egyedi, a gyerekekhez illő előadás volt.

 

Megjegyezném, mint már többször is elmondták a fesztivál során, ez az esemény nem verseny jellegű volt, ugyanis az már megtörtént amikor a csoportok továbbjutottak. Ezen a fesztiválon csak bemutathatták az előadásukat, amivel elérték az arany minősítéseiket, így a díjátadon egy emléklappal térhettünk haza. Létezik egy díj, amit „gyémánt” oklevélnek neveznek, ám azt csak az olyan csoportok kapták, akik már ötször részesültek arany oklevélben a találkozó során.

Közös fénykép a résztvevő csoportok egy részével a díjátadón

Fél hat körül hazaindultunk, szerencsére a lehető leggyorsabban, sem a határon, sem útközben nem tartottak fel bennünket. A hazavezető úton a csoport barátkozott a topolyai Mosolycsalók csoporttal, akikkel együtt utaztunk oda és vissza is.

Befejezésképp elmondhatom azt, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, új barátságokat kötöttek, fejlődtek és megélhettek olyn dolgokat, amikkel nem sokan büszkélkedhettek. Gratulálunk, hogy kemény munkájukkal kiérdemeltek egy ilyen lehetőséget, és reménykedünk abban, hogy adódik még ilyen alkalom.

Dani és Nóra ezalkalommal sajnos nem tarthattak velünk, és szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy önzetlen munkájukkal és törődésükkel a legjobbat tudták kihozni a csoportból.

Hátravan még az évzáró, ahol minden érdeklődő megtekintheti az előadást élőben. Azután pedig találkozunk őszre, reméljük még nagyobb számban!

 

 

Köszönjük még Szenttamás község önkormányzatának, hogy biztosította az anyagiakat az utiköltséghez!