A mai modern világban egyre nehezebb lekötni valamivel a fiatalokat, és kirángatni őket a szobájukból. Szenttamáson mégis minden húsvétkor ifjak húznak csizmát és öltöznek fel Krisztus-katonának. De vajon mi az ami minden évben a templomba hivogatja őket?
Klubunk nagy szerepet vállal a sírőrzés hagyományának megtartásában. Kisebb szünetekkel de a Kriszus-katonák már legalább 120 éve őrzik a Szent sírt a szenttamási templomban. A szokás 2007-ben meszűnt egy időre, de hála a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának 2015-ben sikerült visszahozni ezt a szép szokást. A fiatalokat Robotka Sarolta és Majoros Ferenc tanítja be erre a feladatra. Kiemelték, hogy minden évben egyre nehezebb összeszedni a fiatalokat és péladaértékű az, hogy a klub tangjainak segítségével azért mindig jönnek új, tettrekész ifjak.

Robotka Saroltának, klubunk oszlopos tangjának, és Majoros Ferencnek nagy szerepe volt abban, hogy 2015-ben sikerült újra elindítanunk ezt a szokást. Sarolta elmondta, hogy a szokást valószínűleg bukovinai székelyek hozták ide, mivel Vajdaságban modhatni egyedülálló, hogy ennyire hagyományos módon történik a sírőrzés. „A klub biztosítja a viseleteket lányoknak és fiúknak egyaránt, és ennek az apropójára a komplett „klubos ruhatárat” felújítottuk.” A fiúknak fekete nadrágban, ingben és fekete zakóban kell megjelenni, a fejükön suba kell, hogy legyen, amit virág díszít, a kezükben pedig ott kell, hogy legyen a kard. Természetesen nem csak klubtagok vehetnek részt az eseményen, hanem bárki aki azt érzi, hogy csatlakozna.
Horváth Áron –klubunk tagja- addig akarja csinálni, míg meg nem házasodik, hiszen régen is így csinálták a legények. Elmondta, hogy legelőször klubunk jelenlegi elnöke, Robotka Angéla kérdezett rá, hogy szeretne-e őrt állni. Természetesen igent mondott és már negyedik éve erősíti ezt a kis „hadsereget”.
Arról, hogy mit is kell pontosan csinálni Andróczky Bálint mesélt. Lényegében őrizniük kell a sírt. Vasárnap a misén fent vannak az oltárnál, és ünnepélyesebbé teszik a misét. „A legnehezebb talán szombaton végigállni a misét. Már alapjáraton fáradtak vagyunk, hisz reggeltől őrt álltunk és a mise is elég hosszú. Mégis szeretek ott lenni, mert érdekes.” Bálint már egészen gyermekkora óta szeretne részese lenni a hagyománynak, testvérét követve, mert néhány éve még ő állt ott. Már hatodikos, hetedikes korában is menni szeretett volna, de akkor még túl fiatal volt hozzá.

Salamon Ákos szintén a klubot képviseli, már ötödik éve. A hagyományőrzést nagyon fontosnak tartja, és továbbra is folytatni szeretné, ameddig csak lehet. Számára egyáltalán nem fárasztó. „Visszajárok, mert jó a társaság, fontosnak tartom a hagyományt, és nem utolsó sorban az sem kis dolog, hogy itt magyarként is összefogunk. A mise végén az oltáron állva felhangzik a magyar himnusz, ami talán mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy milyen fontos a nemzetünk, és az hogy megőrizzük magyarságunkat. A templom az a hely, ahol ez mindennél jobban kiteljesedhet, hisz már nem sok helyen hallhatunk tiszta magyar szót. Ott állunk, ahol előttünk már ugyanezzel a céllal álltak őseink is. Rajtunk viszont még nagyobb a „nyomás”, hiszen mi már nekik is valamilyen szinten tisztelgünk azzal, hogy nem hagyjuk elveszni ezt a húsvéti szokást. Néha el kell szakadni a moder világtól, ha csak egy napra is „emléket állni” és visszagondolni a múltunkra.“
A lányok is fontos szerepet vállalnak azzal, ha igent mondanak a felkérésre, hogy kisérők legyenek.
Azt hogy mi is a feladat és ők mit is gondolnak erről az egészről Fodor Hanna és Salamon Lilla mondja el.
Hanna a próbáktól indult. Már azokat is élvezte, hisz egy összeszokott csapattal indultak meg az előkészületek, 3-4 héttel húsvét előtt. A próbákon már sokan vannak akik visszatérők ezért, már csak fel kell eleveníteni a teendőket. ”A szombati készülődés is egy külön élmény! Sokszor megbeszéljük azt, hogy valakinél előbb felöltözünk és úgy megyünk a templomba. Ott még fonják a hajunkat, van aki zongorázik, énekel. Egyszerűen imádom, és nem akarom abbahagyni. Remélem sokszor hívnak még párnak.“

A lányok feladata a szombati misén teljesedik ki. Fő feladatuk, hogy tűzszenteléskor a gyertyáikat a szentelt lánggal meggyújtsák, majd azt tovább adják a híveknek. Ez után a templomi menetben részt vesznek, és a fiúk oldalán kísérik az Oltári Szentséget. Lilla szerint érdekes a hagyományok ezen arcát is látni, mivel a piros tojás, locsolkodás szokása egész nemzetünkben él, viszont a Krisztu-katonaság igen ritka hagyomány. Személy szerint még nem hallott olyan településről, ahol a Krisztus-katonaságnak mélyre nyúló történelme lenne. Itt jellemző ez a hagyomány, és fontosnak tartja, ha egy térségnek van valami különleges szokása, és azt adjuk tovább az utánunk következő generációknak. Szép, ha az egyház legfontosabb ünnepe kap egy kis hagyományos körítést. Egy olyan körítést, ami még csodálatosabbá teszi az ünnepet.

Csak remélni tudjuk, hogy ez a húsvéti szokás nem hal ki és, hogy azok a fiatalok akik ezt csinálják példaként szolgálnak és még több 100 évet megél ez az egyedülálló hagyomány.
A hagyományt Szenttamásról a 90-es évek elején Moholra is átvitték, valamint Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) is több mint 120 éve él a hagyomány, azzal a különbséggel, hogy nem népviseletben, hanem a legszebb ruhájukban jelennek meg a fiatalok.
A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápolók Klubja jelenleg is kutatásokat végez ezzel a hagyománnyal kapcsolatban. Amiről bővebben olvashatnak az oldalunkon, az egyházi események fül alatt.

Írta: Blazsanyik Zsaklina
Képek: Móricz Lúcián