Élménybeszámolók az elmúlt néhány hét próbáiról és a 13. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozóról Bácsfeketehegyen
Ezüst minősítéssel jutalmazták a klubbunk kissebbik Liliomfi színjátszó csoportját. Az Úgy volt című Janikovszky Éva darabbal indultak. Az előadás 10-15 perces , mely egy iskolai nagyszünetet mutat be. Rövid, mégis valósághű előadás elsőkézből, azoktól a fiataloktól, akiknek ez teljesen megszokott a mindennapokban.
A csoport pár héttel a Bácsfeketehegyen szervezett találkozó előtt kezdte a felkészülést. Mivel kevés idő állt rendelkezésükre, egy rövid, kortárs darabot választottak. A szereplőgárda elöszőr csak lányokból állt, a jó hangulatú próbáknak viszont híre ment és nem sokkal később három fiúval bővült a csapat.
A csoportból néhény fiatallal beszélgettem élményeikről. Először szólítsunk meg néhány „zöldfülűt”. Majoros Fábián , Marcsók Dejan és Fodor Dorina új tagok a csoportban
-Hogy tetszett nektek a szemlén?
─ Nekem elsőre nagyon bejött és szeritem folytatni is fogom. Először azt hittem a lámpalázzal lesz a legnagyobb bajom de kellemeset csalódtam. Nem voltam lámpalázas. Inkább azon stresszeltem, hogy amit gyakoroltunk itt a klubban, az benne legyen és ne felejtsek ki semmit. A színpadra áttvinni a dolgokat volt nehéz egy kicsit mivel mi nem színpadon próbáltunk. Elsőre elégedettek vagyunk a második hellyel és ezentúl még jobban törekszünk. ─ osztotta meg velem Dejan.
─ A délelőtt folyamán megnéztük az többi színjátszó csoport előadását és persze mi is bemutattuk a sajátunkat. A saját előadásunk során felléptek problémák, de sikerült kiküszöbölni őket. A nézők észre sem vették. Volt egy kis lámpalázam de mikor színpadra álltam, elmúlt. A nap a bemutatókkal azonban még nem ért véget. Az előadások után ebédeltünk, majd műhelymunkákkal folytatódott a program. Csoportokra lettünk osztva, majd a csoportvezetők által vezetett játékokat játszottuk. Mi különböző drámajátékokat próbáltunk ki. A játékok során szereztem új barátokat. ─ mesélte Fábián.
─ A szemlén, a színpadon lett számomra teljesen kerek az előadás. Ott éreztem először azt, hogy tényleg egy előadást raktunk össze. Mikor gyakoroltunk még voltak kérdéseim, hogy pontosan hogyan fog ez a térben kinézni. Sajnos nem áll rendelkezésünkre színpad, ahol rendesen próbálhatnánk, és ezért csak a szemlén volt meg ez a teljes „színház élmény”. ─ mesélt néhány nehézségéről Dorina.
─ Mennyire állt közel hozzátok az előadás? Valósághű volt? Mi tetszett a próbákon? Iskola mellett nehéz volt összeegyeztetni az időt?
Deján szerint:
─ Szerintem igen. Egy nagyszünetben hasonló dolgok zajlanak. Kérdésedre válaszolva: teljesen valósághű volt. Egyáltalán nem volt nehéz összeegyeztetni. A hangulat nagyon jó volt, itt mindenki jófej. Segítettük egymást a próbákon. Viccelődtünk, sosem voltunk komorak. Nagyon jó kis társaság.
─ Számomra nem okozott nehézséget minden nap próbára járni. Szerettem a próbákat, szerettem a klubba járni. Kicsit ideges voltam, mivel még nem álltam színpadon de a csoport tagjai segítettek, ha kellett ─ mondta Fábián.
Dorinának sem okoztak gondot a több alkalmi próba.
─ A próbák iskola mellett sem voltak fárasztóak, még akkor sem, mikor este későn értünk haza, mert elhúzódott egy-egy próba.
Bakos Dorina, Süge Zsófia és Balzam Boglárka már szerepeltek színpadon. Ők is csatlakoztak beszélgetésünkhöz.
─ Nektek már nem idegen a színpad és van, akinek már a Bácsfeketehegyi találkozó sem. A darab amit játszatok a ti korosztályotokról szól. Milyen volt közeli, élethű karakterek bőrébe bújni?
Dorina: Én egy olyan lány karakterét kaptam, aki nagyon szeretett a többiekről pletykálni. Ez a karakter nem áll közel hozzám, de jó volt ebbe a szerepbe is belebújni és kipróbálni.
Boglárka: Az előadásban játszott karaktert nem volt nehéz előadni, mivel ugyan olyan mint én. Ha elhatározok valamit, azt megvalósítom.
─ Elégedettek vagytok a teljesítménnyel?
Dorina: Szerintem mindenki elégedett ezzel az előadással. Ezüst minősítést kaptunk , szerintem ez nagyon szép eredmény. Már alig várom, hogy megint próbákra járjunk és megint alkossunk valami ehhez hasonlót.
─ Attól, hogy ti régebb óta vagytok tagok, így biztos voltak nehézségeitek nektek is, hisz azok mindig vannak. Melyek voltak ezek?
Zsófia: Nem most lépek fel először, de most először vagyok ilyen nagy és idegen közönség előtt . Az elején egy kis zűr volt. Késett a csengő, amire be kellett volna mennünk. Ekkor megijedtünk, hogy most mi lesz. Gondolkodtunk, de bementünk és csináltuk amit kell. Ez megmaradt bennem. Ez volt talán az első nehézség de sikerül kiküszöbölni.
Boglárka: Szerintem egy kis nehézséget a függönyök okoztak. Megzavartak minket. Nekünk nem volt lehetőségünk függönyökkel próbálni, ezért gondott okozott, hogy mikor melyik mögé kell félremenni vagy melyiknél kell kimenni. Nem volt megszokott, de a végén ez is megoldódott.
─ Hogy éreztétek magatokat a szemlén?
Zsófia: A szemle biztos, hogy maradandó emlék számomra. Nemcsak az eredmény miatt, hanem azért is, mert a délutáni műhelymunkák nagyon jók voltak. Engem egy tánctanárnő vett a szárnyai alá, akivel elkészítettünk egy koreográfiát, amit este bemutattunk a többieknek.
Boglárka: Én nagyon jól éreztem magam, szereztem új barátokat és végül fagyizni is elmentünk.
Dorina: Jó volt Feketicsen is de nem szeretném kihagyni azt sem, hogy az itthoni próbák mennyire jó hangulatban teltek. Feketics már csak a hab volt a tortán.
A csapat a zsűritől is biztató kritikát kapott. A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápló Klubja nagyon büszke a színjátszóira. Gratulálunk minden kis színészpalántának!